Zűrzavar

Tegnap délután érkeztünk meg. 

Leültem este a blog elé, de egy aprócska gondolat sem volt a fejemben, és mindent éreztem egyszerre. Hamar rájöttem, hogy nincs mit írnom, mert képtelenség.

A tegnapi reggel furán indult, nehézkesen. Amikor indulni kellett, lelki szemeim előtt megjelent az a kép, amint rohangálok a házban és kapaszkodok mindenbe. Most már tudom, miért indulnak el nehezen az emberek, miért nem vállalkoznak csak úgy ilyesmire. Nagyon összetett a feladat. Kötél és acél idegzet kell hozzá.  Nem tudtuk az állatok hogyan fogják bírni az utat. Pont fordítva történt, mint, ahogy előre számítottam rá. A macska laza volt, a kutyus izgatott és zavarodott. A madárka az út második felétől csicsergett. 

Semmihez nem hasonlítható érzés, ha összepakolsz és elindulsz. Minden olyan felfokozott lesz. Gyorsabban változtak az érzéseim és szokatlanul erősek voltak. Nyilván viselkedni próbál az ember, de az utazótársak nem vakok. Kellemes az út, mintha nyaralni mennél, de annyi csomaggal mész ami felfoghatatlan. Még életemben nem utaztam úgy, hogy elkísért a kutya, macska, madár, polc, ágy, ruhák, serpenyők...

Az idegrendszerem állapota jelentős mértékű romlásnak indult, amikor az egyik pihenőből kihajtva kiállított minket egy NAV-os autó, mert amikor a teherautót bezártam, valamit elnéztem. Úgy folytattuk az utat, hogy a madár kalitkájára terített anyag lobogott, a cica pedig pislogott kifelé. Az autópályára. És még csak 10 óra volt. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy éppen arra jártak, elhagyhattuk volna a fél életünket. A lábam enyhén remegett mikor újra elindultunk.

A 10 órás út végére kockásra ültük a fenekünket, és cafatokban lógott az idegrendszerem összes szála.

Az egy darab matracon 5-en aludtunk, mert nekünk nem volt más választásunk az állatok pedig úgy döntöttek, hogy minden kérésünk ellenére a testünkön alszanak. Pont ott, ahol nekik éppen tetszik. Vad huzavonába kezdtem a takaróért Dashaval. Mondjuk, hogy döntetlen lett, félig be tudtam takarni magam.

Reggel mosolygós virágos rét, repkedő madarak, szálló kócsag fogadott minket. Minden gyönyörű volt tényleg. A környék pont olyan amire vágytam, tiszta, nyugodt, rendezett. Dasha sétált Donáttal és velem, de az érzelmeink szemmel láthatóan intenzívek. Most vagyunk abban a szakaszban, ami a nyaraláshoz hasonlít, mindenki nekünk segít. 

Bank, internet, vásárlás. Apropó vásárlás.... a Cib bankos kártyámat nem fogadják el a terminálok, nem tudom fizetésre használni. Erre nem számítottam, nagyon megnehezíti a dolgunkat.

A boltok lenyűgözőek, a választék és az árak is. Az alapvető cikkekből óriási a kínálat és az árak sem vészesen magasak.

Fáradt vagyok, holott minden rendben. Az itteni barátok fantasztikusak, lesz munkám, szép a lakás, a környék, de el kell telnie gondolom egy fél évnek, mire egyáltalán meg tudom mondani mit érzek és gondolok.

Holnap Farsangi felvonulás lesz. Megnézzük.

Mindenkit Ölelek, már hiányoztok. Igen, ilyen hamar.