3.13.

Este nehezen aludtunk el, a kutya annyira izgága volt, hogy azt sem tudta hová üljön, feküdjön, kire lépjen. Hajnali fél ötkor viszont a dömper testű cicánk döntött úgy, elég volt az alvásból.

Úgy éreztem eljött az idő, elolvasom a NAV legújabb levelét. Döbbenet, de egy teljesen üres céget, ami már nagyon régóta nem működött, nem sikerült 3 év alatt teljesen lezárni. Persze ezt nézhetem máshonnan is.... Az elmúlt években a teljes fejvesztettség ügyintézés során, lassan leszelídült. Segíttettek lelki masszázst adva a tesóim, Zsuzsi barátnőm haladó kurzust tartott Nekem, gyakorlati példákkal is alátámasztva a tételeket. Végül Feri barátom bemutatta bámulatos optimizmusát és lazaságát, amellyel átvitorlázik a világ vizein.

Igazából örülök, hogy magyar leány vagyok. Nagyon is. Harcban edződött idegrendszerem, lazán kisimult az itteni nyugodt környezetben. 

Miután dolgoztam picit, levittem a kutyust és elmentem futni. Most a másik irányba indultam el, és megtaláltam a gimit, uszodát, focipályát. Pont oda fog járni Donát keddtől. Focizni, nem gimibe.

Zuhany után, (Donát még aludt), elmentem a boltba, ahol két nyugdíjas néni egy pasi és én, akkora beszélgetésbe kezdtünk, mintha országos cimborák lennénk. Az egyik néni úgy döntött tőlem figyelmesebb és érdemesebb hallgatóság nem létezik, szuper sztorikat mesélt. Nevettek, viccelődtek, nagyon jó hangulat volt. Két szót ismertem fel, amit végül bevallottam, mert a néni mosolyogva, kislányosan kuncogva kérdezett valamit, pont tőlem. Mikor kiderült, hogy magyar vagyok és itt lakom, boldogan köszöntöttek. Integetve nagy nehezen elváltunk egymástól befejezésként. Olyan hangulat volt, mint egy amerikai családi filmben.

Megjött az internet-tv-telefon router, amit ügyesen összeszereltem, de nem tudom használni. Végül arra jutottam, a szerelők szeretnének ide jönni, ezt elősegítve e-mail írtam, amelyben meginvitáltam őket. Szükségünk lenne már az internetre. Már négy ügyünk van függőben.... ajaj