09.06.

Visszatértünk Németországba és lázban égünk a szabadon repdeső kis sándor papagáj kolónia miatt. Eleinte azt hittük, hogy kiszökött valahonnan egy pár madárka, de az ablakban lógva, erkélyre rohangálva 10 madárnál is többet számoltunk. Itt csivitelnek, cseverésznek és csodás zöld tollaik teljesen beleolvadnak a növényzetbe. Megkérdeztem egy német hölgyet és azt mondta "mindig" éltek itt papagájok. Éjszakára visszatérnek a kedvenc parkjaikba, nappal onnan repülnek bárhová, ahová a kedvük tartja. Milyen izgalmas!

Kipakoltam a biai házunk, utolsó helyiségét, ahová bezsúfoltam az átadás előtti éjszaka mindent. Eddig picit olyan érzés volt, mintha csak kiadtam volna, de még az én birtokomban lenne. Így lezáródhat ez is... A kertet látva egyszerre voltam csalódott és biztos abban, hogy jól döntöttem, amikor az eladása mellett tettem le a voksot. Az ifjú titánok kezei között minden növény szenved és szomjazik. Fájt látni, így sok növényt kivettem a földből, ami picike volt és tudtam nem ér meg még egy hetet, ha ott hagyom. Elhoztam azokat a virágokat, amiket Balázstól és a gyerekektől kaptam különböző alkalmakra. Az egyik hortenziának, amit az 5 gyerek ültetett nekem, kettő apró levele kornyadozott a száradó ágakon. Kaptak új földet és egyenlőre Marika és Imre óvó keze vigyáz rájuk.

Ezzel együtt rájöttem mennyire sokat tettem a kertért még az utóbbi években is. Minden erőmmel azon voltam, hogy rendezett legyen és az új tulajdonosok a töredékét nem tudják elvégezni annak, amit mi annak idején. Bármilyen kimerült voltam, tudom, ezt nem hagytam volna. Képtelen lettem volna végignézni, ahogy tönkremegy és meghal a növények egy jelentős része. Szép volt, de messze meghaladta a képességeimet. Ez immár biztos.

Feri visszakísért minket és hoztunk néhány bútort magunkkal. Van már komódom. Egy igazi fa szekrényke. Juhéééé. Olyan szép, olyan puhán sima. Összeszerelte nekem és én azonmód berendeztem. 

Most éppen kiabál a szomszéd ifjú. Fél 11 van. Játszik... Nappal osonva, vékonyan libeg a folyosón. Olyan csöndes mint a sír, de ahogy bekapcsolja az ajtók mögött a számítógépet átalakul diktátorrá, akit fél a kiber világ. Fura kis lény Ő is. Legalábbis szerintem.